Szentek a fogyásért

Szentek fogyás, Szentek a fogyásért, Szentek a fogyásért szentek és a temporális epilepszia - Szentek fogyás Leprások, vámpírok és uralkodói ereklyék: miért volt szokás holttesteket megcsonkítani a középkorban? A középkor egyik legkülönösebb dokumentált orvosi esetének mondható I. Kövér Sancho leóni király Sancho kép forrása: Wikimedia Commons A feljegyzések alapján következtetve Sancho akár kilogrammot is nyomhatott, és átlagosan naponta hétszer étkezett, ilyenkor többnyire húsban gazdag fogásokat fogyasztott.

Sancho ezt követően nagyanyjához, Toda pamplonai királynéhoz menekült, akinek közbenjárásával szentek a fogyásért kötött III. Abd ar-Rahmán córdobai emírrel, aki híres zsidó orvosa és tanácsadója, Hászdái ibn Sáprut gondjaira bízta a túlsúlyos uralkodót. Hászdái ragaszkodott ahhoz, hogy Sanchót hozzák Córdobába, megszokott környezetétől eltávolítva pedig hatékony kúrába kezdett: a történet szerint összevarrta a király száját, hogy szilárd táplálékot ne vehessen magához, és különféle gyógynövények, valamint ópium keverékével táplálta.

Az egyre fogyó Sanchót erélyes masszázsoknak is alávetette, hogy bőre a hirtelen nagymértékű fogyás ellenére továbbra is illeszkedjen alakjához.

A kúra befejeztével Szentek a fogyásért maga lovagolt vissza királyságába, szentek a fogyásért — további pamplonai, illetve omajjád segítséggel — legyőzte a trónbitorló IV. Ordoñót, és két év után folytatta félbehagyott uralkodását. Az emírrel kötött alkut szentek a fogyásért a maga részéről nem tartotta be — Abd ar-Rahman mintegy tíz határmenti erősséget követelt segítségéért cserébe, azonban nem sokkal később meghalt —, így a keresztény és muszlim spanyol államok közt kiújult a küzdelem.